Prológus

My Lovely Writer

 

   

Prológus

Az ember életében állítólag két dolog fontos; a család és a boldogság.  Sokszor mondják, ha már van egy szerető családod, akkor már gazdag vagy. Igen, de egy idő után sok ember kezd túl mohó lenni. A boldogsághoz, családhoz szeretnének egy fényes karriert, hírnevet, kézzel fogható vagyont... Egy idő után megfeledkeznek azokról a fontos dolgokról, amiket nem lehet pénzen megvenni és leginkább a kézzel fogható dolgokat tartják a fontosnak. Persze, a mai világhoz sajnos nagyon is hozzátartozik a pénz. Ezután pedig jönnek a világ klasszikus betegségei; depresszió, álmatlanság, szorongás, stressz... hogy csak néhányat soroljak, és nagyon nehéz ezekből kikecmeregni. Ez az egész teljesen átformálja az embereket.

De mire vágyhat egy gyerek, aki a felnőttek világáról még mit sem tud? Azt szeretné, ha anya és apa boldog lenne és vele foglalkoznának, sokat játszanának. Na meg persze, egy tesóra. 

Ha egyke vagy, mindig egy kistesóra vágysz. Általában, hisz' olyan jó lenne valakivel játszani akkor, amikor csak akarsz, vagy amikor a szülők nem érnek rá veled foglalkozni. Amikor a megkérdezik tőled, hogy fiú vagy lány tesót szeretnél, elsőnek nem is tudsz dönteni. Persze a lányok leginkább lány tesót szeretnének, hogy babázni tudjanak és tea partikat tartani. A fiúk természetesen fiú tesóra vágynak. Csak így lehet hatalmas autóversenyeket tartani.

Aztán, amikor végre lesz egy tesód, elsőnek minden tök jó. Nézegeted a pici kezeit, lábait. Legszívesebben azonnal játszanál vele. Jókat nevetsz, ahogy először próbálja kiejteni a nevedet. Aztán, ahogy egyre nagyobb lesz, egyre többször fordul elő, hogy elrejted a játékaidat előle, mert félsz, hogy tönkreteszi. Ilyenkor mindig futsz a szülőkhöz, hogy nem tud semmire se vigyázni.

Ezután szembesülnöd kell vele, hogy bizony te vagy a nagyobb, neked kell példát mutatnod neki.

Vagy a másik dolog, amikor úgy érzed, hogy a szüleid többet foglalkoznak vele, mint veled.

Ezek persze főleg azokra a gyerekekre vonatkoznak, akik még kicsik, amikor megszületik a kistesójuk.

És az se kihagyható tényező, hogy a testvérek elől semmit nem tudsz elrejteni. Tudnak minden gyengepontodról, arról, mi okoz fájdalmat és mindarról, ami boldogságot okoz.

Nyitott könyv vagy előttük.

Én tizenöt éves voltam, amikor megszületett az öcsém, szóval ezeknek a félelmeknek jó része kimaradt az életemből, és egy darabig minden szépen is alakult, de a családi konfliktusokat csak nem sikerült megoldani, végül addig fajultak a dolgok, hogy a szüleim hatalmas csatákat követve elváltak.

Ezt tartottam a legjobb ötletnek. Innentől legalább anya is élheti a saját életét és apa is anélkül, hogy veszekedésekben teljesen kimerülnének.

 Arra azonban nem gondoltam, hogy anya túl gyorsan elkezd élni. Pár hónapra rá, hogy a szüleim elváltak, anya talált magának valakit, akivel remekül kijöttek. Szinte sugárzott. Ennek szívből örültem.

Azt azonban nem gondoltam, hogy ez a boldogság nekem meglepetéseket fog tartogatni. Arra meg végképp nem, hogy hirtelen a nyakamba szakad egy éretlen kölyök, akivel köteles vagyok együtt élni.

Ráadásul húsz éves kor fölött nem olyan könnyű valakit testvérednek fogadni.

Főleg, ha az ellenkező nemből való.

Főleg, ha elkezdenek felé az érzéseid is változni.

Főleg, ha erre tesz is még egy lapáttal...

Egyik napról a másikra azt veszed észre, hogy lassan kezd mindenhol megjelenni. Beférkőzik a legintimebb szférádba és még csak ki se tudod onnan rugdosni.

Rá kell döbbenned,hogy... Nem tudsz nélküle meglenni…